SlovakEnglishGermanMagyar
left_separator.gif
Tokaj Társaság Viničky s.r.o.
Ajándékcsomagot
Videó Társaság
A projekt által társfinanszírozott az Európai Unió
Tokaj Társaság Viničky s.r.o.
Tokaj és történelem
A Tokaj vidék a világ azon kevés tájegységei közé tartozik, ahol az ott termesztett szőlőből természetes édes borokat lehet készíteni. A szőlőtermesztés kezdetei a római korig nyúlnak vissza, amikor a régió Pannóniához tartozott. A tokaji borászat a későbbi római korban, i.u. 3.-4. évszázadban jött létre. A népvándorlás korában a szőlészet átmenetileg hanyatlásnak indult, azonban a szlávok bejövetele után újra jelentősebb felvirágzásnak indult. A magyarok, akik a népvándorlás egyik utolsó hullámában keltek át a Kárpátok koszorúján Álmos vezér és fia, Árpád vezetése alatt, fejlett szőlészettel találkoztak ezen a vidéken. Erről tanúskodik a törökök hadvezérének jelentése Árpádnak, miszerint a Bodrog és a Tisza összefolyásánál emelkedő lankákon csodálatos szőlőhegyekre bukkant.
A TOKAJ elnevezés a szláv "STOKAJ" kifejezésből ered, ami átvitt értelemben két folyó, a Bodrog és a Tisza összefolyását jelenti. A tatárok betörései 1241-1242 között tönkretették a szőlőhegyeket, és a táj nagyfokú elnéptelenedéséhez vezettek. Újjáélesztéséhez IV. Béla (1235-1270) magyar uralkodó azzal járult hozzá, hogy olasz telepesekkel népesítette be ezt a területet, ezen belül a tokaji bortermelő községeket. Ennek folytán a régióban egyebek közt fennmaradtak az olasz vezetéknevek. Maga IV. Béla király is az „olaszok földjének" nevezte ezt a tájat. Az olasz szőlősgazdák új szőlőfajtákat hoztak magukkal és honosítottak meg, melyek közül éppen a furmint vált az alapvető tokaji szőlőfajtává. Írásos dokumentumok a mai Viničky községben elsőként 1249-ben, Malá Tŕňában 1390-ben, Barban pedig 1410-ben tesznek említést szőlőhegyekről. A szőlészet Mátyás király (1458-1490) uralkodása alatt is jelentős fejlődésen ment keresztül, habár azokban az években folytatódtak az egyházzal való  viszályok a királyi birtokokért és szőlőkért. A töröl háborúk idején és a régió 1528-ban bekövetkezett elestét követően a Tokaj-vidék 170 éven keresztül török uralom alatt volt. Abban a korban a szőlőtermelés a régióban lényegesen nem bővült, viszont akkoriból származik a tokaji pincék többsége, melyek az embereknek és vagyonuknak nyújtottak menedéket a fosztogató hadseregek ellen.

A tokaji borok előállításának technológiája fokozatosan fejlődött, miközben az aszúszem kifejezés első ízben csupán 1560-ban bukkant fel Balázs Fabricius latin-magyar szótárában.   Az aszúszemek kedvező időjárási feltételek és különleges éghajlati viszonyok mellett képződnek a Botritis cinerea Persoon nemespenész által megtámadott tokaji szőlőn.

Az első tokaji aszút (illetve „puttonyos bort") 1650-ben, a húsvéti ünnepek alkalmából készítette Sárospatakon Sepsi Laczkó Maté I. Rákóczi György özvegye, Lórántffy Zsuzsanna részére. Magyarországon már 1655-ben törvénybe iktatták az aszúszem szedést, s ezzel tulajdonképpen megalapozták a tokaji borok készítésének technológiáját. A Rákóczi- és a Lórántffy családok uralma nem csupán a magyar rendi felkelésekkel, hanem a reformációval és a műveltség támogatásával is összefonódik. A tokaji bor már a 16. század elejétől a bártfai és a lőcsei kereskedők legfontosabb exportcikke volt. Az árut a városi tokaji borpincékből szerezték be. Lőcse szabad királyi városa a Tokaj vidéke legjelentősebb szőlőtulajdonosai közé tartozott. A lőcsi polgárok a mai Magyarország területén szőlőket birtokoltak, melyekre tárgylevelek lettek kiadva. A tokaji bor Magyarország északi határain keresztül Lengyelországba, ezen belül a krakkói, boroszlói és krosznói vásárokra is eljutott. A legnagyobb dicsőséget és csodálatot XIV. Lajos francia király udvarán aratta le, ahol megszerezte a "VINUM REGUM – REX VINORUM", ami magyarul annyit jelent, hogy "A BOROK KIRÁLYA – A KIRÁLYOK BORA". A nedűt a borsi születésű II. Rákóczi Ferenc adományozta a királynak, akinek az uralkodó a levert magyarországi felkelést követően politikai menedékjogot kínált fel. A tokaji bor rendszeres fogyasztói közé tartozott az orosz cári udvar, élén I, Péter cárral, és utódával, Katalin cárnővel. A tokaji bort és adományozóját, Mária Teréziát (1740-1780) ezekkel a szavakkal köszöntötte XIV. Benedek pápa: "Legyen áldott a föld, melyben megfogantál, legyen áldott az asszony, aki küldött, és jusson áldás nekem is, hogy megkóstolhattalak."

A felső-magyarországi városok gazdasági és társadalmi pozíciójának meggyengülése és a magas vámok bevezetése következtében a 18. században csökkent a Magyarországról exportált bor mennyisége. Ennek eredményeképpen csökkent a szőlősök területe. A 19. század végén a „filoxéra" tetemes károkat okozott a tokaji szőlősökben is, és a borvidék gyakorlatilag elpusztult. Felélesztése a szőlőskei (Viničky) születésű Mathiasz János (1838 -1921) nevéhez fűződik, aki a szőlő immunis homokon való termesztésének bevezetésével a tokaji borvidéken, valamint számos szőlőfajta nemesítésével megalapozta a nemesítés magyarországi hagyományait.
A Csehszlovák Köztársaság megalakulását követően a tokaji borvidéket államhatár választotta ketté. Ez a tény azonban semmit sem változtatott a talaj- és az éghajlati viszonyokon.  1924-ben Kistoronyán (Malá Tŕňa) létrehozták a szőlészeti és borászati kutatóállomást, amely a szőlőfajták kutatására és a tokaji borok gyártási eljárásaira összpontosította a figyelmét.